BTV - Blog Televízió

Refugees are try to live in center of Beograd, whitout water, toilet, heating system, food and bath.

Nem tudta?

Egy-másfél millió civil halt meg az elmúlt néhány év háborúiban Szíriában és Irakban. A sebesültek és lakhelyük elhagyására kényszerültek száma ennek a számnak a többszöröse.

Ön szerint mindez elegendő ok arra, hogy menekülésre fogja az ember? Ha a válasza igen, olvasson tovább. Ha a válasza nem, először próbálja megválaszolni a kérdést: “tudjukki” Soros György - a kormányzati propaganda szerint a menekültválság fő felelőse - tehát inkább képes meggyőzni egy szíriai arabot arról, hogy hagyja el otthonát, mint a körülötte csapkodó bombák?

Az elmúlt hónapokban csúcsra pörgött a menekültellenes kampány, melynek keretében gombamód bújnak elő a migránsszakértők, levitézlett állampárti spiclik, hazudozós kamuprofesszorok és ufószakértők személyében. Ami bennük mindenképpen közös: egyikük sem járt még menekültek között, soha szakmai kutatásokat nem végeztek ebben a témában. Tevékenységük nem a szakmai szempontokat, hanem a göringi elvet követi: az embereket mindig könnyű a vezérek uralma alá hajtani, csak el kell hitetni velük, hogy támadás alatt állnak.

Az 1920-30-as éveket idéző idegenellenes uszítás ma is ugyanazon célokat szolgálja, mint akkortájt. A politikai egyeduralomhoz vezető legrövidebb út a tömegek félelmének táplálásán keresztül vezet. A félelemkeltés leghatásosabb eszköze pedig annak sulykolása, hogy támadás alatt állunk. A félelem tömegpszichológiájának diktatorikus célokra történő felhasználását Orwell Óceániája mutatja be plasztikus érzékletességgel: az egész birodalomban látható kivetítők folyamatosan rémületet keltő képeket sugároznak, miközben a hangszórókból ellenséges bombák robbanásainak hangját közvetítik.  Kísérteties az analógia a legkisebb faluba is eljutó hazai kormányzati plakátkampánnyal és a köz- és kormánymédia tetszőleges időpontban megtekintett adásfolyamával. A menekültellenes kampány kiötlői mostanában minden bizonnyal veregetik egymás vállát, milyen zseniális ötlettel tudták Magyarországot a menekültekkel szemben legellenségesebb és leggyanakvóbb országgá tenni (ezt közvéleménykutatás igazolja), úgy, hogy mindeközben az ebben az országban gyakorlatilag nem települt le menekült. Miközben csupán az európai történelem egyik legszégyenteljesebb időszakának primitív propagandatanát hasznosították újra. Mindezt állítólag Európa keresztény értékrendjének érdekében.

Nem állítjuk, hogy korunk menekültválsága ne volna rendkívül komplex kihívásokat - nem csupán humanitárius szempontokat - tartalmazó - jelenség. Azonban e komplex kihívásokat mindenekelőtt alapos, tárgyilagos, józan, ideológiától mentes vizsgálattal kellene feltárni, hogy megtalálhassuk rá a megfelelő válaszokat. Szembe kell néznünk ugyanakkor azzal is, hogy e válaszok nem mindegyike lesz, lehet kielégítő. A történelem válságai nem minden esetben tökéletesen megoldhatóak, kezelhetőek. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az olyan mindenhatóságot vindikál magának, amilyet csak a diktátorok szoktak. Akik a valóságon - rajtunk - tesznek erőszakot azért, hogy mindenhatóságukat bizonyítsák. A történelem legyőzhetetlen viharai esetén a cél, hogy a lehető legnagyobb biztonságban átvészeljük őket. Ennek érdekében legalább akkora szükség volna saját gondolkodásunk fejlesztésére, perspektíváink tágítására, mint konkrétan a kihívás kezelésére. Az idegenellenes uszítás éppen ezt a diskurzust és tanulást lehetetleníti el, ezért kiötlői és végrehajói történelmi bűnt követnek el.

Az elmúlt időszakban közel fél évet töltöttünk el a menekültválság Balkán-útvonalának országaiban (elsősorban Törökországban, Görögországban, Szerbiában, Macedóniában), huzamosabb ideig tartózkodva a menekültek között, számos segélyszervezeti és hatósági munkatárssal, újságíróval, aktivistával is kapcsolatba kerülve. Igyekeztünk elsőkézből megismerni és dokumentálni a jelenséget. Meggyőződésünk, hogy a menekültválság jelentette történelmi kihívásra adandó válasz, illetve hozzáállás kialakításához mindenekelőtt a tények és az emberek megismerésére van szüksége mindannyiunknak. Ehhez próbálunk hozzájárulni a magunk módján, ezúttal az alábbi filmen keresztül nyújtva egy jellemző keresztmetszetet.

Komoly balhé volt ma a Közlekedési Múzeumnál.

Having had no acces to what was going on inside this off-limit facility (stringent security measures), this exclusive video was made with special lens (600mm) from 1 mile distance from a unique location.

The Pope arrived for a quick visit to the frontline of the mass migration towards Europe, Lesbos, on April 16th. The island with a proximity to ancient Troy and a rich history has been a landing site in the past years for hundreds of thousands of refugees primarily from the Middle East, arriving on rafts and dinghies and moving on towards the Western regions of Europe.

However, the Pope’s visit is related to an emerging situation: as a result of the agreement signed between the European Union and Turkey, about 7000 refugees were stuck on Lesbos and the surrounding islands. Another 45000 are in other parts of Greece.

Even though the agreement makes it impossible in theory to illegally cross the border between Turkey and Greece, hundreds of people arrive in scrappy inflatable boats every week on the shores of Lesbos and other territories. As local volunteers have informed us, only 10% of those starting the journey make it to the islands, the others are caught by the NATO forces and the Turkish Coast Guard patrolling the Aegean Sea.

The ones arriving on the shore are taken to a so-called hotspot, a registration camp, surrounded by two sets of barbwire fences. The camp, originally planned for 1500 people is currently inhabited by 2700 refugees in subpar living conditions. The Pope paid his visit to this very camp.

The extradition of the refugees stuck in Greece has started in early April, right from the island of Lesbos. Turkey is considered a safe country by the Greek authorities, so the chances of those arriving through Turkey from the warzones of Syria and Iraq to avoid extradition are getting slimmer as well. The conditions awaiting the refugees in Turkey are grim: according to a recent survey, out of the nearly 3 million Syrian refugees residing in the country, only 0.1% have a chance of receiving a work permit.

The start of the extradition has sparked an international outrage. The surprising visit of the Pope was announced in such context. It can easily be interpreted as a statement of standing by the refugees – something that can cause headaches among the Christian democratic political forces who are widely and rigorously opposed to this approach. 

The arguments for protecting the ”Catholic/Christian Europe” can hardly stand against the head of the Catholic church. On the other hand, many - for example liberal, left-wing or anarchist activists dealing with the rights of the refugees – only view the papal visit as an act of soothing of conscience and building an image, as he did not make any criticism on the EU-Turkish agreement. Because of the Pope’s visit, members of these groups have organized a demonstration with a couple dozen activists as participants. The demands illustrated that some of them are almost naively waging a war against all forms of state power on the occasion of the refugee crisis. 

However, the inhabitants of the enclosed camp on Lesbos were not really interested in the visit. Our footage recorded during the event closed from wider media publicity shows a dozen refugees remaining at the end of the speeches, closed from the podium by a chain of policemen and civilians in high- visibility vests. Meanwhile, a mass brawl has erupted among some members of a larger group of refugees in the background. Apparently this specific incident wasn’t noticed by anyone - except for the group involved, quite surprisingly not even by the local security, so no media have reported it. This event became a painful display of multiple important dilemmas of the migration crisis. The necessity of real, simple human empathy to iron out the differences regarding culture and identity. The use of the refugee crisis as political and ideological capital for ”building careers” by either left- or right-wing, conservative or liberal factions.

Consequently, the failure of communication between one another. And finally hopelessness turning into apathy.

Villámlátogatásra érkezett a pápa az Európa felé irányuló tömeges migráció frontvonalára, Leszbosz szigetére április 16-án. Az ókori Trójához közeli, gazdag történelmi múltú szigeten az elmúlt években több százezer, elsősorban a Közel-keletről származó menekült ért partot lélekvesztő gumicsónakokban, hogy aztán tovább induljon Európa nyugati térsége felé. 

A papa látogatása azonban egy új helyzethez kapcsolódik: az Európai Unió és Törökország között aláirt megállapodás következményeképpen mintegy 7.000 menekült ragadt Leszboszon és a környező szigeteken. További 45.000-en pedig Görögország egyéb területein. 

Noha a megállapodás elméletileg értelmetlenné teszi a Törökországból Görögországba való illegális átkelést, jelenleg is heti több százan érkeznek szedett-vedett gumicsónakokban, egyebek mellett a leszboszi partokra. Ahogy helyi önkéntesektől megtudtuk, az útnak indulók mintegy 10 %-a ér át a szigetekre, a többieket az Égei-tengeren járőröző NATO-, illetve török parti őrség kapja el. 

A partot érőket jelenleg egy dupla szögesdrótkerítéssel védett, zárt, úgynevezett hotspotra, regisztrációs táborba viszik. Ebben az eredetileg 1.500 főre tervezett táborban jelenleg 2.700 menekült tartózkodik, mar középtávon sem elfogadható életkörülmények között. Ebbe a táborba látogatott el a pápa.

Áprillis elején megkezdődött a Görögországban ragadt menekültek visszatoloncolása is, éppen Leszbosz szigeteről. A görög hatóságok Törökországot biztonságos országnak tekintik, ezért a haborús Szíriából és Irakból Törökországon keresztül érkezők esélyei is fogyatkoznak arra, hogy elkerüljék a visszatoloncolást. A menekültekre Törökországban váró viszonyokra jellemző, hogy az országban tartózkodó közel hárommillió szír menekültnek egy friss felmérés szerint csupán 0.1%-a esélyes arra, hogy munkavállalási engedélyt kapjon. 

A visszatoloncolás megkezdése nemzetközi felháborodást váltott ki - ebben a kontextusban került sor a pápa látogatásának sokakat meglepő bejelentésére is. Az egyházfő látogatását egyfelől nehéz nem a menekültek mellett való egyfajta kiállásként értelmezni - ami minden bizonnyal okozhat fejtörést a menekültkérdésben jellemzően mereven és ridegen elutasító álláspontot képviselő kereszténydemokrata színezetű politikai erőknek.

A "katolikus/keresztény Európa" védelmére való hivatkozás nehezen állhat meg ellenérvként a katolikus egyházfővel szemben. Másfelől többen - így pl a menekültjogokkal foglalkozó, zömmel liberális, baloldali vagy anarchista aktivisták - pusztán lelkiismeretnyugtató imázsépítésnek tekintik a pápai vizitet, amely nem tért ki például az EU-török megállapodás kritikájára sem. Ez utóbbi csoportok egyes képviselői egyébként néhány tucatnyi aktivistát felvonultató demonstrációt is szerveztek a látogatás alkalmából. Az itt elhangzott követelések pedig arról tanúskodtak, hogy többen úgy általában mindennemű államhatalom ellen vívnak naivitással határos harcot a menekültválság apropóján. 

A leszboszi zárt tábor lakóit mindenesetre nem igazán hozta lázba az esemény. A szélesebb medianyilvanosság előtt elzárt rendezvényről készített felvételeink szerint a beszédek végére egy tucat menekült maradt, láthatósági mellényes civilekből és rendőrökből álló sorfallal elválasztva a pódiumtól. Mindeközben pedig a háttérben egy sokrésztvevős verekedés bontakozott ki a menekültek nagyobb csoportján belül. Ez utóbbi történést az érintett tömegen kívül láthatóan senki nem észlelte, így elég megdöbbentő módon a helyszínen lévő biztonságiak sem, továbbá egyetlen médium sem számolt be róla. 

Az esemény mintegy fájdalmas látleletévé vált a migrációs válság több fontos dilemmájának. A valódi, egyszerűen emberi empátia szükségességének az identitásbeli és kulturális különbözőségek áthidalásában. A menekültválság jobb- vagy baloldali, konzervatív vagy liberális ideológiai “karrierépítésre” való felhasználásának.

A riport 2016 március végén készült Idomeniben, a menekült táborban.

Budapest, 2016.02.13.

Nácik és antifák. A hungarista mozgalom szervezeteinek hagyományos találkozója a Budai Várban.

AZ eddigi legnagyobb tüntető tömegnek elege van az iskolai őrületből, az egészségügy működőképtelenségéből és a közszféra eszetlen központosításából.